StreamInger

Az elmúlt héten két televíziós streaminggel kapcsolatos  hírt is olvashattunk. Először azt, hogy a finn Digita a digitális földi platformján Hbb-technológián alapuló EPG-szolgáltatást indított. A képernyőn megjelenő figyelmeztető jelzést követően a távirányító piros gombjának megnyomásával a műsorhoz kapcsolódó kiegészítő tartalmakat lehet elérni, természetesen streaming technológiával.

Aztán a Sky is kiadott egy közleményt, hogy az on demand szolgáltatásában mostantól a Channel4 tartalmai is elérhetők, így az övék Nagy-Britannia legnagyobb catch-up kínálata. Eddig 2 millió Sky előfizető kapcsolódik a set-top-boxával az internetre, ráadásul a tartalmak a Sky Go platformon is elérhetők (számítógépen, telefonon, tableten nézhető lekérhető tartalmak, mint az HBO GO), ezzel további nézőket elérve. Persze a Virgin Media is a saját kínálatát tartja a legjobbnak, megy a sajtóközlemény-párbaj:-)

A lényeg, hogy a televíziós tartalmak internetes továbbítása egyre több helyen kuriózumból napi fogyasztási cikké válik. Pár év múlva ugyanolyan természetes lesz az internetre kötni a set-top-boxot (vagy a tévékészüléket), mint most csatlakoztatni a koax kábelt.

Az Android terjedése

A HTTP-n (Hypertext Transfer Protocol) keresztül közvetített adaptív streaming formátumok, mint az Apple HLS (HTTP Live Streaming), az MSS (Microsoft Smooth Streaming), az Adobe HDS (HTTP Dynamic Streaming), az MPEG-DASH (Dynamic Adaptive Streaming over HTTP), mára igen népszerűvé váltak. A Google Android operációs rendszerrel kapcsolatosan azonban az adaptív streaming formátumok használata sok problémát vet föl, jóllehet ezek megoldására az utóbbi években számos próbálkozás történt.

Az okostelefonokon futó operációs rendszerek közül jelenleg a legelterjedtebb a Google által kifejlesztett, nyílt forrráskódú Andriod. 2012-ben az Android piaci részesedése az okos telefonok piacán világviszonylatban elérte a 75 %-ot. Az Andriod alapú eszközök száma meghaladja az 500 milliót.

Az Android-verziók közül a legtöbb készüléken (44 %) még a 2.3-as (’Gingerbread’) fut, amelyet 2010 decemberében vezettek be. A 2.2 és az alatti verziók elterjedtsége 10 %. A 3.1-3.2 ’Honeycomb’ részesedése 1 % körüli. A 4.0 és afölötti verziók térnyerése igen gyors, már a 45 % közelében van.

Az Android nyílt jellege, adaptálhatósága elősegítette, hogy a mobil eszközökön túl más eszközökön, laptokokon, notebookokon, netbookokon, okos-tv-ken, digitális televíziós vevődekódereken (set-top-boxokon), digitális fényképezőgépeken, játékkonzolokon és sok más elektronikus eszközön is bevezethető legyen. 

Az Android támogatja a weben leggyakrabban alkalmazott A/V (audio/video) formátumokat: H.263, H.264, AAC, HE-AAC (3GP vagy MP4 konténerekben), MPEG-4 SP, AMR, AMR-WB (3GP konténerben), MP3, MIDI, Ogg Vorbis, FLAC, WAV. A streaming formátumok közül a támogatás kiterjed az RTP/RTSP-re és a HTML5 alapú progresszív letöltésre.

Az Androidon az élő videók lejátszása az RTSP-re, a Flash-re és (a Honeycomb-tól kezdve) a HLS-re támaszkodó natív és letölthető alkalmazások segítségével lehetséges.

Az Android-verziók többsége közvetlenül nem támogatja a HTTP-n keresztüli adaptív streaming protokollokat. Csak az Android 3.0-nál vezették be az Apple HLS natív támogatását.

Az MSS és a HDS lejátszása Androidon

Az utóbbi időben több projekt is indult olyan alkalmazások kifejlesztésére, amelyek Android platformon képesek az MSS és az Adobe HDS lejátszására. (Ezek eredményei azonban még nem terjedtek el széles körben.)

A Microsoft 2011-től kezdve Smooth Streaming kliens könyvtárat biztosít iOS és Android alapú terminálokhoz is. A Microsoft tervezte, hogy egy Silverlight böngészőmodul (’plugin’) révén megoldja Smooth Streaming (MSS) támogatását Android-platformon. Azonban ez a gyakorlatban még nem került bevezetésre. A Microsoft Smooth Streaming Client SDK-t biztosít a Silverlight-hoz és a Windows Phone 7-hez. Emellett egy ’Smooth Streaming Porting Kit’ is rendelkezésre áll más operációs rendszerekhez, beleértve az Apple iOS-t, az Androidot és a Linuxot is.

Jóllehet a H.264 szabványú kodeket az Android teljes mértékben támogatja, az MPEG-TS-t (a H.264-hez használható konténerformátumot) csak az Android 3.0-ás afölötti verziói tudják kezelni.

A Flash és az Android

A Flash még ma is az egyik leggyakrabban használt megoldás a web-oldalakon keresztül közvetített A/V streaming alkalmazásokhoz. Androidon az Adobe Flash és a HDS támogatása Flash lejátszó modul (plugin) telepítésével oldható meg.

A Google Play statisztikái szerint a Flash plugint több mint 100 millió androidos eszközre telepítették, és bizonyos lejátszási problémák (időnként akadozó videó, nagy áramfelvételi igény) ellenére a felhasználók nagy többsége elégedett volt vele. Később a video minőség javítása érdekében sok szolgáltató az RTSP (Real Time Streaming Protocol) alapú videotovábbításra tért át, amelyet az Android a 2.3.4 verzió előtt natívan támogatott. Azonban az iOS és a Windows Phone sohasem támogatták a Flash-t. Más operációs rendszerek esetében is tapasztalható tendencia a Flash támogatásának eltűnése.

Az Adobe 2012-ben beszüntette a Flash androidos támogatását (a Flash plugint az Apple Play Store-on keresztül már nem lehet elérni). Az Adobe nem vállal felelősséget azért, ha a Flash alkalmazás nem működik, vagy kárt tesz a készülékben. De a Flash telepítő fájl (APK) elérhető marad (legegyszerűbb közvetlenül az Adobe weboldaláról letölteni).

Az Android 3.0 megjelenésével úgy látszott, hogy a HLS támogatása véglegesen megoldja az adaptív streaming bevezetését az androidos eszközökre. Azonban számos kompatibilitási probléma (pl. pufferelési jelenségek) adódott, ami miatt sok tartalomszolgáltató visszatért a Flash-hez – noha ez az új Android-verziókban már nincs támogatva.

A HLS és az Android

Az Apple HLS támogatása érdekében az Andriod 3.0 alatti verzióihoz a RealPlayer-t kell telepíteni. Az Android 3.0-tól kezdve maga az operációs rendszer képes a HLS lejátszására. Az előrejelzések szerint 2013-ban az Android 4.0 és 4.1 elterjedtsége 50 % fölé nő, amivel sok millió felhasználó kap lehetőséget a HLS formátumú streamek fogadására.

Az WebM és az Android

A Google maga is kifejlesztett egy http fölött működő adaptív streaming formátumot, ez a WebM, amelyet az Interneten való szabad felhasználásra szánt. Ehhez a Google a saját VP8-as videoformátumát ajánlotta. Audiokódolásra a Vorbis formátumot választották. Az ajánlott konténer a ’Matroska’ egyik profilja. A WebM műszaki hátrányok, pl. a multiplexálás és a pufferelés nehézkessége miatt nehezen terjed. A WebM formátumú streamek elsősorban a (Google leányvállalata által üzemeltetett) YouTube-ról érhetők el.

Az Android a 2011-ben megjelent 2.3.3-as verziójától kezdve támogatja a WebM formátumot. A WebM-et a népszerű web-böngészők újabb verziói általában támogatják (más böngészőkhöz plugint biztosítanak). A WebM terjedésének nem tett jót, hogy a Google 2011-ben kilátásba helyezte, hogy egy idő után a saját fejlesztésű Chrome böngészőjében beszünteti a H.264 támogatását (és helyette a teljesen nyílt forrású kodekekre tér át).

Az MPEG-DASH és az Android

Az MPEG (Motion Picture Experts Group) – a jogvédett megoldásokhoz képest jelentős késéssel – szabványos alternatívát dolgozott ki az adaptív streamingre, ez az MPEG-DASH. Ennek működési elve nagyon hasonlít a korábbi jogvédett megoldásokra (HLS, MSS). (Az alkalmazott konténer lehet MPEG-4, MPEG-2 TS vagy 3GP konténer.)

A HLS, a HDS és az MSS jól bevált technikák az adaptív streamingre, azonban az MPEG-DASH előnye velük szemben, hogy egyetlen HTTP alapú adaptív streaming formátum alkalmazása lehetővé tenné a tartalom lejátszását minden platformon. Vagyis az MPEG-DASH rendezné a hozzáférési eszköz és a médialejátszó közötti együttműködés problémáját. 

Az MPEG-DASH nemcsak igen sokféle médiafájl-típus továbbítására képes, hanem a DASH szabvány a kódolási, titkosítási és szállítási technikák nagyon széles skáláját támogatja.

Ma már külső alkalmazásokkal megoldható, hogy a PlayReady DRM-mel védett HLS, MSS és MPEG-DASH formátumú streamek Android-platformon is lejátszhatók legyenek.

Az Android és a HTML5

A HTML (HyperText ) szabványcsalád legújabb tagja, a HTML5 lehetővé teszi videotartalom beiktatását egy weboldalba. A video lejátszása érdekében Web-böngészőkhöz video-lejátszási funkciót kell kifejleszteni.

A weboldalakon belüli videolejátszás a böngészőkbe épített modulok (pluginok ) segítségével már eddig is lehetséges volt (így volt ez pl. a Flash Player, a Quicktime és a Silverlight esetében). A HTML5 révén a jövőben a videókat a  weboldalakba szabványos módon lehet beilleszteni, a videot minden böngésző és minden felhasználói eszköz esetében azonos módon lehet lejátszani (a pluginokra nem lesz szükség).

A HTML5 videolejátszója, a Video.js, egy olyan JavaScript-könyvtár (metóduskészlet) amely biztosítja, hogy a különféle  HTML5 böngészők esetében a video-megjelenítés egységes legyen.  Emellett konzisztens JavaScript API-t biztosít a video és a weboldal egyéb komponensei közötti  interakciókhoz. Video.js a HTML5-nek megfelelő videolejátszás mellett a korábbi lejátszási technikákat (pl. a Flash-t is) támogatja. A Video.js kompatibilis a legelterjedtebb mobil operációs rendszerekkel (iOS, Android, Windows Phone 7). A Flash és a nem adaptív streaming technikák háttérbe szorulásával a tartalomszolgáltatók részére HTML5 jelentheti a kiutat.

Németországban egyes nagyvárosok körzetében február 20-tól elérhető egy új Hbb-szolgáltatás Multithek néven (www.multithek.de). Ezekben a régiókban DVB-T-képes és internetkapcsolattal rendelkező televíziókészülékeken a digitális földi csatornákon kívül csak online elérhető tartalmakat is nézhetnek a nézők ingyenesen.

Az online tartalmak elérése egyszerű, a hagyományos tévécsatornákhoz hasonlóan az EPG-ből kiválaszthatók. Van közöttük inkább internetes jellegű videotartalom (pl. bestofyoutube.com) és kizárólag online terjesztett tematikus csatorna is (pl. green.tv, modtv, fischentv). Amik viszont (egyelőre) hiányoznak az online kínálatból, azok az offline tévécsatornák. Úgy látszik az ingyenes platform nem elég vonzó.

Remélem, hogy nem csak az induláskor adtak ki sajtóközleményt, hanem a későbbiekben is publikálnak számokat és meglátjuk, mennyire népszerű az új lehetőség a nézők körében.

A HbbTV (Hybrid Broadband Broadcast TV) olyan kezdeményezés, amely Európában az utóbbi 3 évben egyre terjed, és az interaktív és multimédiás televíziós alkalmazások legígéretesebb technológiájának mutatkozik.

A HbbTV (Hybrid Broadband Broadcast TV) szabványú vevőkészülékek (vevődekóderek vagy integrált digitális televíziók) nemcsak a digitális tv-csatornák  fogadására alkalmas bemenettel, hanem szélessávú internet-csatlakozással is el vannak látva.  Az utóbbi lehetővé teszi a kétirányú, IP-alapú kommunikációt  a HbbTV-alkalmazások szolgáltatójával. A szélessávú internetkapcsolat révén a vevőkészülék (terminál) a HbbTV-alkalmazásokhoz tartozó (XHTML, CE-HTML, XML, Javascript, JAVAX, CSS) fájlok mellett  A/V (audio/video) tartalmakat is képes fogadni streaming vagy fájlletöltés keretében.

A streaming funkciót tartalmazó HbbTV-alkalmazások esetén a médiatartalom HTTP vagy RTSP protokoll használatával, unicast jelleggel (azaz egy pontból egy másik pontba) továbbítható a szélessávú IP-hálózaton keresztül. A streaming funkció tipikusan olyan alkalmazásokban működik, mint a VoD vagy a catch-up TV, de pl.  arra is van lehetőség, hogy a műsorszóró csatornán sugárzott hirdetéshez az internetről egy olyan streaming video kapcsolódjék, amely kiegészíti a hirdetésben közvetített információkat.

A HbbTV szabvány 1.0 változatát az ETSI (European Telecommunications Standardisation Institute) 2010-ben szabványosította (ETSI TS 102796).  Azóta számos gyártó HbbTV 1.0 szerinti interaktív tv-készüléke és vevődekódere jelent meg az európai piacokon. A HbbTV 1.0 szabvány szerint a terminálok opcionálisan támogathatják az  A/V tartalom letöltését  a terminál tárhelyére,  a  műsorszóró csatornán érkező tartalom rögzítését időeltolásos (time shift) visszajátszáshoz (PVR funkció),   a  stream formájában az internetről TCP felett érkező RTSP/RTP protokoll szerinti tartalom fogadását, valamint a tartalomvédelmi (DRM) megoldásokat. 

HbbTV 1.0 esetében az unicast streamingnél a HTTP 1.1 támogatása szükséges. A lejátszás szüneteltetése esetén a tv-készüléken  a videonak  ki kell merevednie,  az audionak meg kell állnia. A lejátszás megállítása esetén a videonak el kell tűnnie, a hangnak le kell állnia. Unicast streaming és HTTP-n keresztüli fájlletöltés esetén a H.264/AVC (SD/HD, 25 Hz) videoformátumokat, ill. a HEAAC, AC3 és MPEG-1/Layer 3 audioformátumokat kell támogatni.

A HbbTV 1.0 verziója a médialejátszáshoz progresszív letöltést használ, ami azt jelenti, hogy a szerveren a videoklip egyetlen fájlként van tárolva, és a terminál a fájl lejátszását már annak letöltése közben elkezdheti. A média konténere vagy ISO/MPEG-4 fájlformátum vagy MPEG-2 transzport jelfolyam (TS).  A jelenleg működő kereskedelmi alkalmazásokban  (pl. a catch-up  tv esetében) a tartalmak többsége MPEG-4 fájlformátumban van tárolva. A HbbTV 1.0 a fájl alapú (on-demand, nemlineáris) alkalmazások mellett elvileg az élő vagy lineáris streaming alkalmazásokat is támogatja.

A HbbTV szabvány 1.5-ös változatát az ETSI 2012-ben publikálta. Az 1.5-ös változat újdonsága  többek között az MPEG-DASH alapú adaptív (azaz az interneten rendelkezésre álló sávszélességhez igazodó  bitsebességű)  video streaming bevezetése. Az MPEG-DASH (Dynamic Adaptive Streaming over HTTP)  egy olyan, nemrég elfogadott szabvány, amely az interneten jelenleg használt jogvédett streaming formátumok (pl. HLS, MSS) utódja lehet. Az MPEG-DASH mind az ISO/MPEG-4 fájlformátumhoz, mind az MPEG-2 TS-hez meghatároz streamingprofilokat (formátumváltozatokat).

A HbbTV 1.5 támogatja az MPEG CENC (Common Encryption) specifikációt követő többféle DRM (Digital Rights Management) technika egyidejű használatát (t.i. egyes piacokon a tartalomszolgáltatók esetenként különböző tartalomvédelmi megoldást részesítenek előnyben).  A HbbTV 1.5 szabványváltozatnak megfelelő termékek  várhatóan még az idén elérhetők lesznek.

A nemzetközi szabványosítási szervezetekben jelenleg a HbbTV specifikáció 2.0-ás változatának előkészítése folyik. A tervezett új funkciók között szerepel pl. linkek biztosítása a népszerű közösségi oldalak felé, ill. a műsorszóró csatornán érkező tartalom és az interneten keresztül jövő adatfolyam időbeli szinkronizálása, a tv mellett második terminál  (pl. mobiltelefon)  használata szinkronizált kiegészítő szolgáltatások (pl. fejhallgatón fogadott szinkron hangcsatorna) bevezetéséhez.

A tévécsatornák finanszírozását tekintve háromféle üzleti modellt különböztethetünk meg:

1. A közszolgálati csatornák elsősorban költségvetési támogatásból és/vagy kötelezően fizetendő állampolgári díjból tartják fenn magukat, ez utóbbit Magyarországon szintén a költségvetés vállalja át a nézőktől. Emellett vagy értékesítenek reklámfelületeket és így kiegészítő bevételhez jutnak (pl. Magyarországon), vagy erre nincs lehetőségük (pl. BBC). De a források többségét az első esetben is a költségvetés adja (az MTVA 2012. évi 77 milliárdos költségvetésének kevesebb, mint 10%-át fedezte kereskedelmi bevételekből), így nincsenek igazán rászorulva a piaci bevételekre.

2. A szabadon fogható kereskedelmi csatornák (nálunk az RTL és a TV2) a reklámpiacról tartják fenn magukat. Kiegészítő jelleggel megjelenhet a terjesztési bevétel (azaz a műsorterjesztők részesedést fizetnek az előfizetői díjból), de a fő pénz nagy része hirdetésekből származik.

3. A kábelcsatornák vagy tematikus csatornák elsődleges bevételi forrása a műsorterjesztőktől, azaz a kábel-, műholdas és IPTV-szolgáltatóktól kapott műsordíj. Természetesen ők is értékesítenek reklámidőt, de általában ez adja a bevételek kisebb hányadát.

Fentiekből követezik, hogy az OTT-szolgáltatók piacra lépése elsősorban a kábelcsatornákat érintené, hiszen ők élnek a műsordíjból  és ezek a szolgáltatók a műsorterjesztési piacra lépnének be. Amennyiben az új piaci szereplő átveszi a jelenlegi gyakorlatot, azaz csatornacsomagokat alakít ki és az arra előfizetők száma alapján fizet a csatornának, akkor nem történik lényeges elmozdulás a jelenlegi helyzettől. Ha azonban lehetővé tenné a csatornánkénti előfizetést, az a feje tetejére állíthatná a piacot. Kiderülne, hogy valójában hány néző és mennyit hajlandó fizetni egy csatornáért. Biztos vagyok benne, hogy ez jelentősen felborítaná a status quo-t. Nem véletlen, hogy egyetlen digitális szolgáltató sem próbálta ki eddig ezt a lehetőséget, sem nekik, sem a csatornáknak nem érdeke egy ilyen kísérlet. Kiszámíthatatlanok a következményei és túl nagy a kockázata. Ez a piac még mindig stabilan működik, kiszámítható megélhetést biztosít mindkét félnek, különösen a 40-50%-os csökkenést elszenvedő reklámpiachoz képest.

Bár a kialakult rendszerben sok előfizetőt elérő csatornáknak nem érdeke az új üzleti modell, esetleges új belépőknek vagy niche tartalmat kínálóknak mégis jó lehet. Egy új szereplő ha hisz a tartalmában, akkor nem veszíthet semmit egy ilyen kísérlettel. A nagyon speciális, keveseket érdeklő tartalmat kínálók pedig valószínűleg el tudnak kérni olyan magas díjat, amivel már viszonylag alacsony előfizetőszámmal is nyereségesek lehetnek.

Azt gondolom, hogy az első OTT-szolgáltatók az ismert csatornákat ugyanúgy csomagban fogják kínálni,mint a meglévő műsorterjesztők. Kiegészítésképpen talán elérhetők lesznek kevés embert érdeklő speciális műsorok egyedi áron, de rövid távon nem lesz forradalmi változás. Ráadásul a televíziókkal történő megegyezésen túl még egy komoly akadályt kell legyőzniük a piacra lépő szolgáltatóknak: a műsorterjesztők lobbierejét. Mindent meg fognak tenni, hogy megnehezítsék az új versenytársak életét.

Írtam korábban már pár szóban a fő OTT üzleti modellekről és a bevételi oldalon kívül ennek van egy fontos oldalai is a tranzakciós és előfizetéses között: a különböző költségstruktúra.

A tranzakció alapú modellben a szolgáltatónak alapvetően jól kalkulálható technikai és magához a tartalomhoz kötődő beszerzési költségei vannak egy-egy tartalomelem leszállításával. A felhasználó pedig a megfontolt fogyasztásban érdekelt, hiszen minden műsor megtekintése újra pénzébe kerül (miután lejárt az alap 24-48 óra kölcsönzési idő). Természetesen léteznek ebben az esetben is olyan költségelemek, amelyek nem egyértelműen rendelhetőek egy-egy fogyasztói vásárlási tranzakcióhoz, mint például a marketing, vagy az ügyfélszolgálat, de egy idő után megismerhetőek olyan (akár szolgáltatók és szolgáltatások között is eltérő) arányok, amelyek lehetővé tesznek viszonylag „pontos” költségosztást és tervezést.

Az előfizetési és ingyenes modellek esetén a fogyasztás elméletileg korlátlan, ami internetes streaming megoldások esetén költségkockázatot jelenthetnek. Ekkor az előfizetéses díjat egy várható becsült, vagy tapasztalati általános fogyasztói szokásminta alapján érdemes meghatározni, illetve amennyire lehetséges a tartalomhoz kapcsolódó és technikai szolgáltatási szerződéseket is igyekszik annak megfelelően kötni, hogy csökkenjen a kitettsége a fogyasztás mennyiségének és inkább a bevétel arányában képződjenek a kiadásai. Előfizetéses szolgáltatások esetén a tartalom költsége nagyon nagy méretekben lehetséges valamilyen nézettség alapon is, de a tematikus szolgáltatások esetén jellemzőbb, hogy az árazás a lineáris műsoroknál megszokott tartalomcsomag/előfizető/hó alapokhoz hasonlóan kerül kiajánlásra.

A Wowza Media Server egy olyan szoftver amely – élő és on-demand – audio és videotartalmak streamelését teszi lehetővé különböző platformokra: PC-re MAC-re mobil eszközökre (Android, IOS), vagy set-top-boxokra. A multiscreen világ sokféleségéhez igazodva, ismeri a legelterjedtebb streaming formátumokat: 

•    Flash (RTMP, RTMPT, RTMPS, RTMPE, RTMPTE)
•    Flash (HTTP Streaming)
•    iPhone/iPad (HTTP Streaming)
•    Silverlight (Smooth Streaming)
•    QuickTime/3GPP (RTSP/RTP)
•    IPTV (MPEG-TS)

A WMS LLC, nem titkolt célja, hogy olcsóbb, rugalmasabb alternatívát nyújtson az Adobe® FMIS 4.5 és a Microsoft® IIS Smooth Streaming® helyett.
A WMS-ben elérhetők olyan fontos funkciók, amelyek egy korszerű streaming-szolgáltatás  elengedhetetlen részei: tartalomvédelem (DRM, GeoIP locking), nDVR funkció, transcoding, load balancing. Ezek rugalmasan hozzáadhatók, saját igényre szabhatók.

Mivel az egész Wowza konfigurációja XML fájlokban zajlik, bárki szerkesztheti. Ugyanakkor az, hogy sok mindent nem tartalmaz alapértelmezésben a szoftver, a felhasználónak saját magának kell megírnia sok modult. Ez a WMS honlapján található fórum rendszerű Support oldal segítségével is sok nehézséget tud okozni.

A Wowza szerverek egymással képesek Origin-Edge kapcsolatban CDN-ként működni. A rendszerfelügyeleti és statisztikai elemeket külső szoftverek integrációjával lehet elérni. (pl.: WMSPanel, CasterStats)

A többképernyős (multiscreen) szolgáltatások, ill. a hálózathoz kapcsolt (connected) előfizetői eszközök terjedésével átalakul a televíziós szolgáltatások piaca, megváltoznak a tévézési szokások. Napjainkban egyre többen vásárolnak okostévét, amelyen a tv-adásokat vétele éppúgy lehetséges, mint az interneten keresztüli tartalomletöltés. A legfejlettebb országokban a többképernyős, internetes videoszolgáltatások igénybe vételének ideje már meghaladja a műsorszóró csatornákon keresztüli (lineáris) tv-vétel idejét. Az internet-kapcsolattal rendelkező tv készülékek  vásárlása kiválthatja az igényt  második képernyő (okostelefon, PC, tábla-PC) használatára is. Ez - figyelembe véve a  hálózathoz kapcsolt eszközök által nyújtott interaktív funkciókat  - tovább csökkentheti a lineáris tévézés iránti érdeklődést.

A HD-képességű okostévék HD-tartalommal való ellátása is erősítheti  az internetes televíziózás pozícióját. (Ma már ugyanis a világon több HD megjelenítő panel készül, mint SD.) Nyugat-Európában 100 millió fölött van a HDTV-készülékek száma, de ezek döntő többsége nem tud közvetlenül fogadni digitális televíziós adást. (A HD-képességű vevődekóderek száma csak 20 millió körül van. Hasonló az elterjedtsége a Blu-ray-lejátszóknak is.) A szélessávú internetcsatlakozás nem növeli meg számottevően a tv-készülékek árát. A 1080p formátum megjelenítésére alkalmas készülékeken a web-oldalak is jó minőségben láthatók, de ezeken az eszközökön nem a web-böngészés a tipikus alkalmazás. Az OTT-alapú internetes videotartalom és az otthoni multimédiahálózat a szórakoztatási célú alkalmazásokhoz jóval fontosabbak, a nézők számára vonzóbbak.

Az OTT-alapú videoszolgáltatásokhoz speciális middleware-re (a vevőkészüléken futó, rezidens, az alkalmazások illesztésére szolgáló szoftver rétegre) van szükség, hogy azok a képernyőn pl. külön ablakban, korrektül megjelenjenek, a működésük a tévé távirányítójával vezérelhető legyen.  A middleware tekintetében komoly verseny van az okostévék gyártói között. De a piaci trendek az mutatják, hogy az újonnan forgalomba kerülő, HD-képességű készülékeknek már több mint 20 %-a képes az internetes szolgáltatások fogadására.

Bár nem mai hír de talán nem mindenki olvasta, így érdemes röviden foglalkozni vele. A Netflix január 23-án közzétette a 2012. IV. negyedéves jelentését, amelyben van néhány elgondolkodtató szám.

40 országban jelen van már a Netflix. Összehasonlításképpen a Liberty Globalnak, a legnagyobb magyar kábelszolgáltató, a UPC tulajdonosának 13 országban van szolgáltatása. Ez a különbség jól mutatja az OTT-szolgáltatások terjeszkedési potenciálját. Mivel nem kell drágán kábelt fektetni, sőt még set-top box sem szükséges, sikeres internetes üzlethez méltóan hihetetlenül gyorsan tud terjeszkedni. Kizárólag széles sávú internetkapcsolat szükséges, amely az amerikai háztartások több mint 2/3-ában rendelkezésre áll, világszerte pedig dinamikusan bővülő, már most is több százmilliós a célcsoport. Ráadásul viszonylag könnyű a már működő terméket más országokban is elérhetővé tenni, így a közeljövőben várható az USA-n kívüli felhasználók gyors bővülése.

33 millió előfizető, ebből 27 millió az Egyesült Államokban. Az utóbbi számot kontextusba helyezi, hogy a legnagyobb amerikai kábelszolgáltatónak, a Comcast-nak kb. 22 millió előfizetője van. A Netflix még nem tökéletes helyettesítője a hagyományos szolgáltatóknak, hiszen az emberek nem csak filmeket és sorozatokat néznek, hanem pl. híreket, élő műsorokat is. Mivel azonban az elérés adott, a technológia képes rá, az üzleti modellt kicsit megváltoztatni és a meglévő tartalmakat lineáris adásokkal is kiegészíteni kézzelfogható közelségbe került.

A gyors terjeszkedés és a médiapiacot (is) sújtó válság ellenére a cég 2012-ben profitot tudott termelni. Az OTT (over-the-top, a vezeték tulajdonosától független, interneten keresztül történő tartalomterjesztés) mindenképpen ez egyik legnagyobb kihívás a műsorterjesztés jelenlegi üzleti modellje számára, nemcsak a kábelszolgáltatóknak, hanem a televízióknak is. Ez lesz a következő poszt témája.

A megfelelő minőségű internetes közvetítés nagy kihívást rejt magában, hiszen az internet „feltalálásánál” és kialakításánál nem gondolhattak még arra, hogy egyszer majd HD minőségű videókat szeretnének majd megtekinteni rajta keresztül. Az internet egy legjobb szándék szerinti, ún. best effort hálózat, ahol nincs garancia arra, hogy pl. a szolgáltatásminőség (QoS) szempontjából legkritikusabb adatok, név szerint a videós csomagok, megfelelő paraméterekkel érkeznek be. Az internet nem egy szigetszerű menedzselt hálózat, ahol különböző protokollokkal erőforrásokat lehessen foglalni és a felhasználói belépéseket irányítás alatt tartani. A legnagyobb kihívás az internetes tartalomtovábbításban, hogy a hálózat dinamikusan változik, amely változó körülményekben pl. változó sávszélesség nyilvánul meg. Ezen kívül, időről időre torlódásokkal és szűk keresztmetszetekkel is számolni kell.  Egy video stream megtekintése esetén nincs frusztrálóbb, mint a kulcspillanatokról lemaradni, mert a videó éppen megakad (bufferel).

       Megszokott internetes videó megtekintési élmény

Természetesen nemcsak az internet nehezíti meg a multiscreen tartalomtovábbítást, hanem a végfelhasználói eszközök sokrétűsége is.

Megfelelő megoldásokkal azonban lehetséges az internetes tartalomtovábbítást is kézben tartani és jó minőségű, folyamatos szolgáltatást biztosítani. Ehhez 2 technológiát, az adaptív bitrate streaminget (ABR) és a tartalomtovábbító hálózatot (CDN), kell említeni. Az ABR a különböző minőségre kódolt videoszeletekkel és az ezek megfelelő alternatíváit lekérő médialejátszó modullal lehetővé teszi, hogy a különböző kliens oldali erőforrások (sávszélesség, CPU kapacitás, képernyő max. felbontás) függvényében a lehető legjobb minőségű videó álljon rendelkezésre.

Multiscreen tartalom megtekintési forgatókönyv 

A CDN pedig ún. sávszélesség erősítő, amely lehetővé teszi, hogy olyan sávszélesség intenzív alkalmazásokat, mint a videostreaminget nagyszámú nézőhöz lehessen eljuttatni. A tartalomtovábbítás lehetőség szerint a lehető legközelebbi szerverről történik, hiszen TCP protokollnál a nyugtázás miatt gyakorlatilag a minőség fordított arányban van a távolsággal, az internet pedig egy nagy TCP/IP hálózat.

Ezen kívül még érdemes kitérni a médialejátszókra, amelyek egy sikeres online videószolgáltató gépezet utolsó része, amelyen a néző végül is megtekinti a tartalmat.