StreamInger

A streaming ma gyakorlatilag kizárólag az IP-hálózatokon keresztül, digitális jelfolyam formájában megvalósított tartalomszállítási módszer, amelynek fő jellemzője, hogy a tartalom (tipikusan videotartalom) lejátszása már akkor megkezdődhet, amikor a teljes anyag még nem töltődött le a tároló szerverről a fogadó (kliens) eszközre - tipikusan egy felhasználó PC-jére. A streaming lehet élő médiaszolgáltatás (amelynek időzítését a szolgáltató határozza meg, a kliens oldalról nem lehet befolyásolni), vagy igény szerinti médiaszolgáltatás (ennél a tartalom kiválasztása és a lejátszás indítása a kliens oldalon kezdeményezhető). Az élő streaming átviteli útja (a jelforrás, a digitalizálás, a jelfolyam szállítása, fogadása dekódolása,  a tartalom megjelenítése) nagyban hasonlít a digitális (televíziós és rádiós) műsorszórási átviteli lánchoz. (Akár annak alternatívájaként is szemlélhető. Azonban van egy lényeges különbség a digitális műsorszóró hálózatokon keresztüli és az internetes terjesztés között: az előző esetben broadcast jellegű a jeltovábbítás – azaz egy pontból gyakorlatilag tetszőlegesen sok pont felé küldik a tartalmat, míg a nyílt interneten ma még az unicast továbbítás a tipikus – tehát a forrástól mindegyik kliens egyenként, külön úton kapja meg a tartalmat).

Az utóbbi évtizedben egyre terjedő internetes tv olyan szolgáltatást jelent, amelynek során a televíziós tartalom a nyílt interneten keresztül utazik a felhasználó felé.  (A internetes tv-t az különbözteti meg az IPTV-től, hogy az utóbbi zárt hálózaton működő szolgáltatás – mégha az IPTV-nél és az internet-tv-nél alkalmazott protokollok között jelentős átfedés is van. Az internetes tv-t általában a web-tv-től is megkülönböztetik, noha ez a megkülönböztetés inkább a tartalmak jellegére és nem a technikai megvalósításra alapul: az internetes tv jellegzetesen professzionálisan előállított tartalmakat szállít, míg a web tv-n általában rövid videók láthatók, amelyeket jórészt amatőrök készítenek). Az internetes tv lehet lineáris szolgáltatás (élő videotartalmak átvitelére) és nemlineáris, azaz VoD- jellegű. Az internet-tv-tartalmakat is streaming technikával terjesztik.

Az utóbbi években megjelent OTT („over-the-top”) modell azt jelenti hogy a tartalomszolgáltató a médiatartalmat egy tőle független hálózaton (a gyakorlatban a nyílt interneten keresztül) terjeszti. (A OTT-vel szemben az IPTV-szolgáltató maga menedzseli a tartalomszállítást, és felelősséget is vállal a szolgáltatás minőségéért, pl. a sávszélességért és a hozzáférhetőségért.) Az OTT-szolgáltató a szolgáltatás minőségét teljesen nem tudja kontrollálni – de a hozzáférés esélyét javítja, hogy az internet sávszélessége folyamatosan növekszik, megbízhatósága egyre javul, és bevethetők olyan új technikák, mint az adaptív streaming és a CDN (Content Delivery Network), amelyek révén az előfizetők elfogadható, a digitális műsorszóráshoz hasonló színvonalú szolgáltatásokhoz juthatnak. Az OTT (és az internetes tv esetén) a streaming funkció olyan interaktív funkciókkal egészülhet ki, mint pl. a lejátszás megállításának, visszatekerésének lehetősége vagy a tartalomhoz kapcsolódó kommunikáció a weben, a közösségi oldalakon, és mindez természetesen ugyanazon a képernyőfelületen bonyolítható le..

Összefoglalásul elmondható, hogy a media streaming, az internetes tv és az OTT hasonló természetű fogalmak, amelyek a digitális kommunikáció és az információtechnika új eredményeire támaszkodnak. A media streaming fogalma alapvetően a technológiai folyamatra  utal, az internetes tv ennek a folyamatnak a szolgáltatási alkalmazását jelenti. A OTT fogalma azt az üzleti modellt állítja előtérbe, amelyben a streaming alapú tartalomszolgáltatás működik.