StreamInger

A HbbTV (Hybrid Broadband Broadcast TV) olyan kezdeményezés, amely Európában az utóbbi 3 évben egyre terjed, és az interaktív és multimédiás televíziós alkalmazások legígéretesebb technológiájának mutatkozik.

A HbbTV (Hybrid Broadband Broadcast TV) szabványú vevőkészülékek (vevődekóderek vagy integrált digitális televíziók) nemcsak a digitális tv-csatornák  fogadására alkalmas bemenettel, hanem szélessávú internet-csatlakozással is el vannak látva.  Az utóbbi lehetővé teszi a kétirányú, IP-alapú kommunikációt  a HbbTV-alkalmazások szolgáltatójával. A szélessávú internetkapcsolat révén a vevőkészülék (terminál) a HbbTV-alkalmazásokhoz tartozó (XHTML, CE-HTML, XML, Javascript, JAVAX, CSS) fájlok mellett  A/V (audio/video) tartalmakat is képes fogadni streaming vagy fájlletöltés keretében.

A streaming funkciót tartalmazó HbbTV-alkalmazások esetén a médiatartalom HTTP vagy RTSP protokoll használatával, unicast jelleggel (azaz egy pontból egy másik pontba) továbbítható a szélessávú IP-hálózaton keresztül. A streaming funkció tipikusan olyan alkalmazásokban működik, mint a VoD vagy a catch-up TV, de pl.  arra is van lehetőség, hogy a műsorszóró csatornán sugárzott hirdetéshez az internetről egy olyan streaming video kapcsolódjék, amely kiegészíti a hirdetésben közvetített információkat.

A HbbTV szabvány 1.0 változatát az ETSI (European Telecommunications Standardisation Institute) 2010-ben szabványosította (ETSI TS 102796).  Azóta számos gyártó HbbTV 1.0 szerinti interaktív tv-készüléke és vevődekódere jelent meg az európai piacokon. A HbbTV 1.0 szabvány szerint a terminálok opcionálisan támogathatják az  A/V tartalom letöltését  a terminál tárhelyére,  a  műsorszóró csatornán érkező tartalom rögzítését időeltolásos (time shift) visszajátszáshoz (PVR funkció),   a  stream formájában az internetről TCP felett érkező RTSP/RTP protokoll szerinti tartalom fogadását, valamint a tartalomvédelmi (DRM) megoldásokat. 

HbbTV 1.0 esetében az unicast streamingnél a HTTP 1.1 támogatása szükséges. A lejátszás szüneteltetése esetén a tv-készüléken  a videonak  ki kell merevednie,  az audionak meg kell állnia. A lejátszás megállítása esetén a videonak el kell tűnnie, a hangnak le kell állnia. Unicast streaming és HTTP-n keresztüli fájlletöltés esetén a H.264/AVC (SD/HD, 25 Hz) videoformátumokat, ill. a HEAAC, AC3 és MPEG-1/Layer 3 audioformátumokat kell támogatni.

A HbbTV 1.0 verziója a médialejátszáshoz progresszív letöltést használ, ami azt jelenti, hogy a szerveren a videoklip egyetlen fájlként van tárolva, és a terminál a fájl lejátszását már annak letöltése közben elkezdheti. A média konténere vagy ISO/MPEG-4 fájlformátum vagy MPEG-2 transzport jelfolyam (TS).  A jelenleg működő kereskedelmi alkalmazásokban  (pl. a catch-up  tv esetében) a tartalmak többsége MPEG-4 fájlformátumban van tárolva. A HbbTV 1.0 a fájl alapú (on-demand, nemlineáris) alkalmazások mellett elvileg az élő vagy lineáris streaming alkalmazásokat is támogatja.

A HbbTV szabvány 1.5-ös változatát az ETSI 2012-ben publikálta. Az 1.5-ös változat újdonsága  többek között az MPEG-DASH alapú adaptív (azaz az interneten rendelkezésre álló sávszélességhez igazodó  bitsebességű)  video streaming bevezetése. Az MPEG-DASH (Dynamic Adaptive Streaming over HTTP)  egy olyan, nemrég elfogadott szabvány, amely az interneten jelenleg használt jogvédett streaming formátumok (pl. HLS, MSS) utódja lehet. Az MPEG-DASH mind az ISO/MPEG-4 fájlformátumhoz, mind az MPEG-2 TS-hez meghatároz streamingprofilokat (formátumváltozatokat).

A HbbTV 1.5 támogatja az MPEG CENC (Common Encryption) specifikációt követő többféle DRM (Digital Rights Management) technika egyidejű használatát (t.i. egyes piacokon a tartalomszolgáltatók esetenként különböző tartalomvédelmi megoldást részesítenek előnyben).  A HbbTV 1.5 szabványváltozatnak megfelelő termékek  várhatóan még az idén elérhetők lesznek.

A nemzetközi szabványosítási szervezetekben jelenleg a HbbTV specifikáció 2.0-ás változatának előkészítése folyik. A tervezett új funkciók között szerepel pl. linkek biztosítása a népszerű közösségi oldalak felé, ill. a műsorszóró csatornán érkező tartalom és az interneten keresztül jövő adatfolyam időbeli szinkronizálása, a tv mellett második terminál  (pl. mobiltelefon)  használata szinkronizált kiegészítő szolgáltatások (pl. fejhallgatón fogadott szinkron hangcsatorna) bevezetéséhez.