StreamInger

A tévécsatornák finanszírozását tekintve háromféle üzleti modellt különböztethetünk meg:

1. A közszolgálati csatornák elsősorban költségvetési támogatásból és/vagy kötelezően fizetendő állampolgári díjból tartják fenn magukat, ez utóbbit Magyarországon szintén a költségvetés vállalja át a nézőktől. Emellett vagy értékesítenek reklámfelületeket és így kiegészítő bevételhez jutnak (pl. Magyarországon), vagy erre nincs lehetőségük (pl. BBC). De a források többségét az első esetben is a költségvetés adja (az MTVA 2012. évi 77 milliárdos költségvetésének kevesebb, mint 10%-át fedezte kereskedelmi bevételekből), így nincsenek igazán rászorulva a piaci bevételekre.

2. A szabadon fogható kereskedelmi csatornák (nálunk az RTL és a TV2) a reklámpiacról tartják fenn magukat. Kiegészítő jelleggel megjelenhet a terjesztési bevétel (azaz a műsorterjesztők részesedést fizetnek az előfizetői díjból), de a fő pénz nagy része hirdetésekből származik.

3. A kábelcsatornák vagy tematikus csatornák elsődleges bevételi forrása a műsorterjesztőktől, azaz a kábel-, műholdas és IPTV-szolgáltatóktól kapott műsordíj. Természetesen ők is értékesítenek reklámidőt, de általában ez adja a bevételek kisebb hányadát.

Fentiekből követezik, hogy az OTT-szolgáltatók piacra lépése elsősorban a kábelcsatornákat érintené, hiszen ők élnek a műsordíjból  és ezek a szolgáltatók a műsorterjesztési piacra lépnének be. Amennyiben az új piaci szereplő átveszi a jelenlegi gyakorlatot, azaz csatornacsomagokat alakít ki és az arra előfizetők száma alapján fizet a csatornának, akkor nem történik lényeges elmozdulás a jelenlegi helyzettől. Ha azonban lehetővé tenné a csatornánkénti előfizetést, az a feje tetejére állíthatná a piacot. Kiderülne, hogy valójában hány néző és mennyit hajlandó fizetni egy csatornáért. Biztos vagyok benne, hogy ez jelentősen felborítaná a status quo-t. Nem véletlen, hogy egyetlen digitális szolgáltató sem próbálta ki eddig ezt a lehetőséget, sem nekik, sem a csatornáknak nem érdeke egy ilyen kísérlet. Kiszámíthatatlanok a következményei és túl nagy a kockázata. Ez a piac még mindig stabilan működik, kiszámítható megélhetést biztosít mindkét félnek, különösen a 40-50%-os csökkenést elszenvedő reklámpiachoz képest.

Bár a kialakult rendszerben sok előfizetőt elérő csatornáknak nem érdeke az új üzleti modell, esetleges új belépőknek vagy niche tartalmat kínálóknak mégis jó lehet. Egy új szereplő ha hisz a tartalmában, akkor nem veszíthet semmit egy ilyen kísérlettel. A nagyon speciális, keveseket érdeklő tartalmat kínálók pedig valószínűleg el tudnak kérni olyan magas díjat, amivel már viszonylag alacsony előfizetőszámmal is nyereségesek lehetnek.

Azt gondolom, hogy az első OTT-szolgáltatók az ismert csatornákat ugyanúgy csomagban fogják kínálni,mint a meglévő műsorterjesztők. Kiegészítésképpen talán elérhetők lesznek kevés embert érdeklő speciális műsorok egyedi áron, de rövid távon nem lesz forradalmi változás. Ráadásul a televíziókkal történő megegyezésen túl még egy komoly akadályt kell legyőzniük a piacra lépő szolgáltatóknak: a műsorterjesztők lobbierejét. Mindent meg fognak tenni, hogy megnehezítsék az új versenytársak életét.